Jön a nyár. Mindenkinek melege van, így próbálunk minél lengébben öltözni, nemre való tekintet nélkül. Ilyenkor megfigyelhető, hogy ki mennyit hízott tavaly óta, miből kéne leadni, vagy kellett volna eddig.
Bevallom ilyenkor én is figyelem az embereket, különösen nőtársaimat, hogy felfedezzem apró hibáikat, hogy megnyugodjak, nem csak én nem vagyok tökéletes. Mert amikor az embert komfort érzete a tét, hajlamos rövidebb holmikat felvenni, még ha az esetleg zavarba is hozza, egy-egy megjegyzés miatt.
De ki tehet a megjegyzésről? Az aki mondja? Ha igen, akkor miért mondja? Valószínűleg nem azért, hogy nemtetszését nyilvánítsa ki. Szóval, ha meglehetősen botor módon is, de bókolni akar szépségünknek, adottságainknak, ami számára megfelelőnek tűnnek. Akkor mégis miért rossz érzés sokszor? Talán azért, mert nem a megfelelő ember mondta? De akkor ki mondja? Az életben nem mászkál annyi James Bond és Batman, hogy minden nőre jusson egy:) Így, ha nem is a királyfi, de férfi a szentem, általában:) Akkor talán, ha el tudjuk fogadni esendőségükben felajánlott bókjukat, mégis miért érezzük ugyanúgy rosszul magunk? Talán az éltől a hangjukban, amitől nem vagyunk biztosak, hogy tényleg jól nézünk ki és nem gúnyolásként mondják utánunk? Eszünkbe jut az összes csúfnév az iskolából, és örülünk, hogy már nem kell odajárni.
Tehát az önbizalom hiány? Is. Meg a belénk nevelt erkölcsi tan, miszerint tissztességes nő nem élvezi ha utána szólnak, mert azt csak az utcasarkiaknak szokás. Esetleg a húspult érzet. Ha az ember lánya esetleg egy nyitottabb fölsőben jár-kel a városban, az az érzése, hogy az összes férfi a kivillanó bőrt lesi, és megbámulja, amitől az az érzése támad, hogy a hentesnél van. Ő az áru, amit szemrevételeznek. Jó napot, mit adhatok? Nézze csak azt a szépen megmunkált dekoltázst, csak x Ft kilója!
És akkor iszkiri! Nézelődés jobbra- balra a hirtelenre vett gyorsító léptek után, még véletlenül se vegyék észre, hogy zavarban vagyunk. Lapítunk, mint az a bizonyos pénztárca a fűben. Mert mi cikibb van annál, hogy ezt bevallod? Ha nem vallod be, hogy zavar. Legalább egy kicsit. A túlzó bámulás, nyálcsorgatás épp olyan visszataszító, mint amilyen jól eső egy kedves mosoly, egy füttyentés, vagy ha megfelelő stílusban adják elő ama mondandót.
És mit mondanak erre a férfiak? Hogy provokáljuk őket! Mi meg nézünk, mint az ártatlan bárány. Éééééééééén? Beeeeeeeeeeeeeeeee! Az, hogy lehet? De gondoljunk csak bele. A melegen kívül azért az elismerő pillantásokért is öltözködünk így. És most nem azokról a szoknyautánzatokról beszélek, amik igazából lecsúszott övek, vagy guiness rekordok, amit azért érdemelnek, mert ennyi anyagból szoknyát varrtak. A rendes szoknyákról, pólókról (amik esetleg itt- ott nyitottak). Szóval, azért nem mondhatjuk, hogy nem vagyunk ludasak, de azért a teljes hárítás is túlzás a pasasok részéről. Nehogy már mi legyünk a hibásak, mert nem tudnak szájzárat felvenni, ha egy szép nőt látnak!
(De mint mondtam, annak is meg van a megfelelő formája, és reakciója persze. Ha felveszünk egy haskidobós felsőt, urambocsá nőiségünket közszemléretévő gatyát, akkor ne csodálkozzunk ha útszélinek titulálnak!
Amúgy meg nem muszáj majmolni a divatot, mert nem mindnekinek áll jól az, ami éppen stílusosnak számít. És ha ilyet lát valaki az ismerősi körében, könyörgök neki ezúton, hogy szóljon az illetőnek, mert ő nincsen tisztában a ténnyel, hogy baromira melléfogott.
Köszönöm!)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: