Úgy döntöttem, hogy hosszas hallgatás után, újraindítom a blogomat. Sokat tépelődtem rajta, hogy mit tegyek vele, felejtsem el és töröljem az egészet, vagy kezdjek egy teljesen újat, más kinézettel, névvel stb. De én szeretem a régi, jól bevált dolgokat, és némi nosztalgia is bejátszott a döntésbe, bevallom.
Sokat változott az életem, és én magam is. Lediplomáztam, munkába álltam, mint egy jó csinovnyik, szerelmes lettem, férjhez mentem, gyereket szültem és lassan lesz saját lakásunk is, szóval mondhatni révbe értem. Viszont “otthonülő” anyukaként úgy érzem, hogy ideje más módon is kifejeznem magam, mint a Süss fel nap! dalocska unos-untalan ismételgetésével. Szükségem van rá, hogy másoknak is elmondhassam az élet apró-cseprő vagy éppen súlyosabb horderejű dolgairól a véleményem. Most mondhatnád, hogy nnna, ennek sincs barátja, pedig ez tévedés! Vannak barátaim és remek családom, akik meghallgatnak nap mint nap, csak mivel úgy gondolom, hogy ők már telítődtek (ezúton csókoltatom őket :)), illetve talán másnak tudok újat mutatni, mondani a saját tapasztalataimból merítve (pl. hogyan kösd le gyermeked a pelenkázón miközben erősen vonalkódos alféllel akar krokodilos halálforgást bemutatni). Persze előre leszögezem, hogy nem vagyok orvos, nem vagyok szakértő, védőnő, csupán csak egy átlagos anyuka. Én csak a saját élményeimet szeretném leírni, hogy miket tapasztaltam, és újra felbukkannak majd az élet vicces vagy másképp feldogozhatatlan eseményei vicces tálalásban, ahogy meg lehetett azt szokni, ez alatt a rövid idő alatt, amíg írtam.
Remélem, hogy rendszeresen tudok majd írni (értsd egy-két naponta), de mint ismerjük Murphy bácsi méltán híres mondását, miszerint: Ami elromolhat, az el is romlik! Kéretik ilyenkor felmenteni, ha a kis családom beteg, fogzás kellős közepe van, meg a hátamé, ami néha púpos vagy éppen túrós, mert mindenki engem akar akár azt a bizonyos szegény gebét!
Egyszóval: VISSZATÉRTEM!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: