Nem is tudom, hogyan is kezdjem a történetet…
Volt egyszer egy lány, azt hitte megtalálta élete szerelmét. Éltek-éldegéltek kettecskén, és nem számított más csak a MI. Aztán egyszer csak, mintha egy kellemetlen bogarat hessegetne el az ember, úgy lepte meg egy gondolat, egy érzés a lányt. Egyre többször érezte, de mivel szerelmes volt, mindig elnyomta magában a sehova nem tehető gondolatokat…
Aztán már meg tudta fogalmazni, hogy gondok vannak a kapcsolatukban. Nem nagyok, csak hajszálrepedések, de ha nem figyelnek rájuk, egy idő után széttörhetik a közös ablakot. Próbált szólni, jelezni, hogy valami megváltozott, felhívni a másik figyelmét, de nem tudta megértetni magát a másikkal. Ebből nyilván ki lehet találni, hogy mi lett a vége…A folyamatos halogatás és mentegetőzés már akkora töréseket okozott, amiket már nem lehetett egyszerűen megjavítani, és egyszer csak szétesett az ablak.
Az ember hajlamos megfeledkezni az apró jelekről, amikre egy belső hang halkan figyelmeztet, ha alapvetően minden rendben van. Pedig jobban oda kéne figyelnünk ezekre, mert nem véletlen kaptuk őket, és még sok minden megmenthető lenne.
Tudom magamról, hogy perfekcionista vagyok, és ez a végeláthatatlan reménnyel párosulva veszélyes kombó. Hajlamos vagyok a halott lovat is hajszolni, mert akarom azt ami régen volt, de már nem lehet az enyém. Csakhogy meg kell tanulni nemet mondani valamire, ha az igazit akarod és nem egy másolmányt.
Minden élet más és más, de elgondolkodni nem kerül semmibe, és sok gondtól, fölösleges fájdalomtól tud megmenteni minket. Néha akkor teszed a legjobbat, ha vállalsz egy kis fájdalmat, és ezzel elkerülsz egy bonyolult, hosszadalmas látszat boldogságot.
Ehhez hihetetlen erő kell, amit mindenki másból merít. Néha egy bók, vagy a gyermeked mosolya nyitja meg a szemed és felkészít a változásra, ami anélkül is eljön, ha te állsz egy helyben. Csak így te irányíthatod valamennyire.
A fő, hogy megtaláld újra azt aki voltál, aki lenni akartál, az erőt ami benned van, csak elfeledkeztél a mindennapok rohanásában. Mert mindenkiben ott van, és mindenki érzi a jeleket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: