Hulla voltam a több napja tartó aggodalomtól, vajon lesz-e baba vagy sem. Amikor megörültem az eredménynek, az emberek közé vegyültem. Ám csak szerettem volna vegyülni. Ugyanis rá kellett jönnöm, h hiába van (szerintem) átlagos külsőm, öltözködési stílusom, mégse tudok megfelelően elegyedni a többi egyeddel.
Történt ugyanis, h ezen (immár boldogságban) nyugodt napon beálltam a buszmegállóba. Vesztemre el kezdtem enni az előzőleg uzsonnára szánt némi sós aprósütit. A sok idegességtől nem tudtam addig enni. Viszont a “hiszti” végén, testem bizony jelzett rendesen, h küldjek le már vmit, mert szörnyen halunk mindketten.
A buszmegállóban, jó magyar szokáshoz tartva magam, beálltam úgy h ha megérkezik a busz, fel tudjak szállni lehetőleg még a fél busz előtt, és legyen helyem leülni. No de, így étkeztemben, álltamban arra lettem figyelmes h két homo europidnak szánt egyed a hátam mögött éppen engem szúrt ki a napi bűnbaknak. Rajtam köszörülték nem éppen értelmes elméjüket, nyelvük segítségével. Tudtam, az aznapra felvett (számomra igazán kedves) piros edzőcipő, és a hozzá felvett, szintén piros, kockás nadrágom tehet a kitüntetett figyelemről. Nem kellett volna talán ez a párosítás. De nem tudthattam h találkozom Velük.
– Nézd milyen bunkó! Itt eszik mindenki előtt jóízűen. Ahelyett h a nénit megkínálná…..(ezt nem értettem eléggé mert a kissé illumináltnak tetsző hang megremegett, így hasonlóan értelmes párja válaszát szintén nem értettem)Valószínüsítem h a mellettem álló nénire gondolt, aki szintén a buszra kívánt startolni, amint beér. Szal nézhettem volna akár versenytársnak is az ülőhelyekért folytatott harcban.
– Le merem fogadni h ha egy rendes kocsmmmm, kocsmába ill. pub(nála szószerint volt kiejtve)ba nem engednék be. Biztos kidobnák.
Csak lestem. Hogy meri ez a fejlődésben és a mosakodásban lemaradt egyén cikizni az én öltözködésemet?! Csak azt tudtam elfogadni magyarázatként, h ez a két tulok rockernek nézett. És mivel nincsenek tiszában ezen szubkultúra mibenlétével, tagjai kinézetével, ezért mondanak baromságokat. Az igazsághoz hozzá tartozik az is h nem szóltam egy szót sem, nem is néztem rájuk, hátha leszoknak rólam.
Olyanok voltak akik felől nem csak a rosszindulatot tudod izolálni, hanem magát az indulatot. Akikről az jut az eszedbe, ha annyival provokálni mered őket h megnézed magadnak, máris neked ugranak.
Amikor felszálltam a buszra, megláttam, kik voltak, akik kritizáltak. Mondanom se kell, h bagoly mondja verébnek. Komolyan megsajnáltam őket. Abban a pillanatban megbocsátottam minden ronda, bántó szavukat.
A nő nemhogy testes, hanem kifejezetten kövér volt. Nem születhet mindenki vékonynak, de vannak praktikák amiket felhasználva egy testesebb hölgy is csinosan nézhet ki. Hát ő nem is hallott ilyenről. Vmi susi nadrágutánzat volt rajta, hasonló, agyonnyúzott, felismerhetetlen eredeti mintázatú pulcsi kíséretében. Ehhez hozzájött vmi olcsó, régen a kínaiban volt kapható, buffalóutánzat. Az arca kerek, nyúzott, a sok (feltehetőleg olcsó) alkoholtól folyton pirospozsgás volt. A szemei a kb. néhány perce legurított sörtől fénylettek.
Valószínűleg ugyanezen sör oldotta meg a nyelvét. Amit természetesen a sarki-kispiszkos-talponállóban fogyasztott el. Ahová az ÁNTSZ nem mer kimenni, mert a kosz miatt örök életükre ottragadnak. Szó szerint. Ezzel a fajta “kisvendéglővel” riogatják az újonc ellenőröket.
A férfi hasonló volt. Jobb h nem láttam az ő arcát. A hasonló szellemi szinten folytatódó beszélgetés csak megerősített hitemben. Sikerült ama példányokat megpillantanom az emberi fajból, akiket remélhetőleg a gyerekeimnek csak úgy mutogathatok, mint érdekességet. Én viszont elmondhatom majd, én abban a korban éltem még amikor rengeteg volt belőlük. Igen, én ott voltam. Igen, én láttam őket. Sőt, cikiztek is engem. Hát nem megható? Hát nem!
Erre a gondolatra el is morzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: